Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

II. KÖNYVE. h SZAKASZSZA

.. ïç. kémlelésének mondaná: már akkor nagy alázatossággal esedezne előtte : ne sürgetné azon irtóztató fel-menetelt. Egéfzfzen el-esett légyen kedve Budától, és Zoltán' Udvarától.. Ott-laktta bizonyos kárt tenne Szemérmében , következeudo-képpen életében-is. Csak maga tudná a' , környíil-áliásokat. Ezek igen vefzedelmesek lennének, és Szeinéllyéhez éppenséggel nem illenének. Le-.térdele ofztán előtte, és Ő'tet az élő Ï(lenre kérte ; ne tenné árva. fejét Atyai parancsölattyának. áklozattyává,, Menne fel Etelével^ Maga itthon maradván, Kertyének rendességé vei, Virágjai Nemének ékességével mçg-enyhitendené azon fzomorúságokat, mellyeket el-tá-v vozások niiátt tűrnie kellene. Reménlené pedig tellyességgel

: hogy ineg-fogná-,orvosolni az idő, a'-initaz éfz meg-nem-gyógyithatna. Hallván Gyula, nem annyira el-tókéllett fgándékátt mint esedező fzavait édes Leányának : mpíhuiában a' Bodai. útra való sürgeted: abban hagyta. Hanem a' gonofz Rókával közlőtt dolgokat meg-akarván-tudnl, markába, fzo-. rícotta kezeit , és tplle csak azt kérdezte: ha. vallyon úgy bánté Zoltánnak Titkossával, a'miut tőile hallották. Meg-rettent ezen kis kérdésre Etelka. Ismétt Attyának lábaihoz esvén, e' fzomorú fzavait mondotta; A 4 Édçs