Dugonics András: Etelka : Második könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

26 . ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK Édes Atyám ? Igazán meg-vallhatom vétkemet,. Egy fzál becsületet nem battam rajta, Nem-bírhattam indulataimmal. De más-képpen, ki nem-tudhattam Ofztályombób Eleget törtem,, eleget fárafztottnm magamat. De ( tudgyák az Egek): hogy egéfzfzen meg-nem-törhettem. A' forgó föelet inkább meg-zab elázhattam volna „ mint aina' fzél-bórdtta fz árnya s indúlataimat. Soha nem hihettem vóltia magam íeló!: hogy olly goromba lehessek. Magam se torn immár, mi gyalázatos fzitkokkal fzidalmaztam. Iftenemi hogv-hogy felejthettem-el úgy-annyira niagamat. Meg-buktam, édes Atyám. Engedgymegy moft-egyfzer édes Leányodnak. Könnyen vét az ember egyfzer, 's-még könnyebben clofzör.. Az-után azt-isjól tudod, édes Atyám: liogy a' Lúd-is raeg-eshetik egyfzer a' Jegen. Sött: a'Lónak négy a' lába; még-is megbotlik. De, vallyon init tehettem egyebet ? Netnde-nem a' Féreg-is meg-tekeri magát, ha reá -tapodnak. Erre Gyula , fel-emelvén édes Leányát, így fz ól lote : De én Téged' úgy ísmérlek, kedves Etelkám: hogy mind azokat nem ok nélkül l'zórtsd a' Baromnak nyakába. Talán: a'-mint köfzönt : úgy fogattad-el'? Meg kellett azt a* Kutya - véríinek érdemleni. Javadra esne ; ha annak okát velem is kozlenéd. Ha tifzta Szűz akarfis maradni, adgy-ki idején-korán a' inocs-