Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

f. KÖNYVE. IV. SZ

ÀKASZSZA. Ezekből éfzre*vévén Etele : hogy Gyula néni mefzfze lenne az el-tébolyúdáftól ; nagy'-vígan azt emlegette : hogy Etelkának semmi baja immár. Ott az Öíztáiyban lenne; és Rimával vU gad na*. Magához várná pedig édes Attyáu Sott: erŐ ízakossairis ide akart légyen csak-eZ-elott jönni; és Attyának vígaízt-alására lenni. Maga javailotta légyen nékie, hogy magát ki nyúgodgyá. Nemsokára hozzája fogna menni Attyoűóh. Mínd eZek csupa tettetések , nem pedig valóságok vóitanak. De külömben vifzfza-nemtéríthette el-rugafzkodott efzét. Mind-az'-által: e' jó hírnek hallattára , fel-épülhetett Gyula nagygyából. Járkálni-is kezde a' Sátorban*. Az után Etelkájához menni akara. De Etele, nem vélvén tanácsosnak lenni az oda-menetelt (ne hogy Leányának fzomorú állapottyát látván, újra megkeseredne) csak azt javaslotta Gyulának: hogy^ kevés idove, nyúgodgya-ki magát ágyában. iMaga, Etelkával , nein sokára bizonyossal! hozzája jövendene. Reá-állott Gyula Etelének ezen jávallásárá. Mert (erőtlen tagjaival sem igen győzvén ama* sétálgatéíl) le-vetette teítét az ágyra; arra-is kérvén Etelét: mennyen Etelkához, és annak el-keresedett fzívéc vígafztalóba vegye. Ne lenne pedig maga-ís fzomorú. Talán önnön maga is nem sokára feMábballana. Ez ha így esne; tüftént bé fogna hozzájok tekinteni. Dd Ha