Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

.3

8Ï "ETELKA' TÖRTÉNETÉNEK* De Etelka (magát meg-bátorítván ) fczon Ökrődéseíre így felelt ': Menftdörögj ! Memidórögj! Te í Pokol' gőzéből erefzk'édett Fölheg! Fend reám tompa fogaidat, Te ! Kütya-má'rtalék! Patogj, mint a' fzáraz Fenyő! De, túddmeg : hogy egy mák-fzemnyit le-nem pörzs'ölfz Magyar Erkölcsömből — Él még a' Magyarok' Iftene ! — Nem-is mindenkor üt-bé, mikor a' menny dörög — Dé Te vigyázz magádra, vak Sibilla : ne hogy azon verembe ess, mellyet Szemérmem' el-temetésére Ürítettél — Ne véhd olly hatalmasnak magadat ; hogy társad ne találtasson — A' Kard önitön Mefterét is !e vágja Hallhadfza ! miket tártdk felőlied. Le festelek a' következendő örök időkre; A' Magyar világnak Tükör példájává téfzlek. Hallya Mennyég igaz fZavaimat! Nem foly egy igaz csöpp vér véfzedtt ereidben. A' fzenied sem áll jóra. Kajla füled-is csalókára horgasúlt. Rókább vagy a' Rókánál. Nincs orczád, mint a' Kutyának. Még a' Jehelleted is dögleletes. Még a' Vérejteked-is mérges — Kivül belől aczélös lelked' ismerete* Ugyan-azért, minden érzékenység nélkül, tele-laktól minden undokságokkal. Hallottad dicséreteidet ? A' Kép-író jobban lenemfeftene. Moft penig ( még fzépen fzóllok ) láb alól. Kotródgy — Lódúlly — Vakarodgy — TülVént Tolvajt kiáltok* Ezek