Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. IV. SZAK ASZ SZ A 394 Ezekfé Róka igen még-haragtidott» Ugyanazért : keményebben öntötte-ki bele' poklosságát, Gerenda-nagyra emelvén fel-hójagzott kevélységét , azt gondola : hogy , mivel a' kés nem foghatná Etelkát, fztikség-képpeii a' Fejfzéhez nyúlna. ílly ebül ugatta-raeg a' hói* dat : . ; Még fenyegetodzö), terhes FolhŐ! Nekem eílél, mint a' túrós fzaggattottnak ? Fúdd-fel magad', mint a' polyhös béka! Szórd nyakamba , mintha csatornán önteíléd, 'tajtékzó fzitkaidat. — De, várrá! Meg-ördö^toídellekRingyó! —— Nem tudod talán, Té! Égeisd-való ! hogy hatalmamban légyen Sandra életed? Tu» dod-é kivel belzéiíz Szajha? Felele Etelka: Jól tudom, kivel légyen dolgom. Bizonnyára ilem Zoltánnak érdemes Titkossával ; hanem egy orízágoS Gaz - emberrel ; egy agyaras Vad-kannal, egy Ördög' Had nagy gyávái. — Itt van a' mejiem, Gonoíz Pára ! ( Félre vetette mellyérői fehér patyolat kendőjét; és Rókának eleibe állván), Itt-itt vagyok (úgy mond), Mentelen Gyilkos! Mártsd tiízta mejjembe hóhér pallosodat. Eb utóbb ki e'világból. Öntsd-ki inkább tífzta véremet» és idd meg az Áldomáft (77); sem-mint még* fer- ! (78) Midőn a' Scithák valami nemzetséggel frí. gyet kotottenek, Tetteikből ki ereíztett véreket (nos G e ha