Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

í. KÖNYVE. III. SZAKASZ3ZA. 223 * \ laic az el nyelegetett Jajok. Ezeknél nagyobb háborúkat mind-eddjg nem érezhetett. Ezt Etele Gondnak ; nem Játéknak lenni állítván: midőn í'zemeit a' mellyén függő Ereklyére vetette ; fzinte gyermekes vigasságra fordult , ezeket mondván : Oh ! pityeregnél még egy keveset, édes Etelkám! Ma látlak leg-is leg-elsőben valami gyötrelemmel veíződni. De tapafztalom benne olly "ritka örömemet, hogy fzó.val ki-nem mondhatom. Csak igaz az, a'-mit a' Magyarok tartanak, hogy: a'-ki fzép , azt a'sírás meg-nemrútíthattya ; hanem ékessebbnek rajzollya. A' rútat pedig még rutabbnak mutattya. Oh! pityeregnél még egy keveset! Ezen íz«vakra nagyon meg-keseredett Etelka. Nagyobb sűrűséggel húllottanak temöttebb könyvei. Midőn keserves zokogásai meg-ál!@ttanak, így fzóllott keservében: Iitenem ! még az is ellenem támad, kitől egéíz orvossá gara' várhattam ! Hogy lehettfz , kérlek, illy kegyetlen hozzám? Szánd-meg inkább, eddig ugyan a' Tiédet; de ezen túl; nem a' Te' Etelkádat. Voltam, a'-mi voltam: de nehezen lefzek , a'-mi lehettem. A' Napot nem költtin; hanem efttin dicsérik. Ah! Ete~ le ! az el-válás - - - ! Meg-hökkent eme' bús fzavakra a' gyanakodó Etele. Nagyobbnak tapafztalta e' dolgot, P 4 sem