Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

iq5 ETELKA' : TÖRTÉNETÉNEK sem-mint eleve el-gondolhatta. Alig-is várhat­ta: hogy háborúinak okát meg-tudgya. Köze­lebb menvén hozzája; így fzóllott: Követlek, édes Etelkám, ha előbbeni tré­fámmal meg bántottalak. Leg-alább (katona em­berségemre mondom, mellynél nagyobb esküvéfl soha nem találhattanak a' Magyar Vitézek) meg­bántani nem akartalak. Nem más okból bántam olly nyájassan veled ; hanem : hogy így-is meg­mutathassam igaz hajlandóságomat. Azt gondo­lám 1 hogy, eme' jó kedvemmel, hamar el-ofz­lachatom kedvetlenségedet — Ugyan el-titkol­hatnád-é előttem 1 fzomorúságodnak okát ? Mond­ki hátrau a' valót. EHs-hidd: hogy van annyi erőm J annyi tehetségem: hogy fzerit talaihassam hírcelen változásodnak. Ezek után : meg-felentette Etelka Világos­nak cselekedetét. Tudni-illik : miként zs&rolta­ki Gyulától a' bizonságot ; minő hirtelen reá ál­lott Gyula; maga miként férne a' következen­dőktől t Mind ezeket jól meg-értvén Etele ; nagy hahotával el-kaczagta magát. * Ennek nem mindgyárti meg*fzüntte után, így fzóllott: Ez tehát azon gyötrelem, azon irtóztató gondolat, meliytol ügy annyira megijedhettél: hogy törött lévben fel lehetne adni kis Szíved'? Nincs jó dolgod, édes Etelkám. A' Szúuyo­got is Jevének látod. Én-előttem a' Hegyis Mák-

Next

/
Oldalképek
Tartalom