Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)
126 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. ama' katonás ágyamra oda-ni ! és pihend-ki magadat, Én a.ddig kis kertembe le - sétálgatok. Oda várlak, ha ki-nyugfzod magadat. Ezek után: ki-jove Etelka az Ofztályból Meg-parancsolta a' Szoba - leányoknak : hogy hozzá, Ő' híre nélkül* senkit se erefzfzenek. Magok - is fzorgalmas csenddel legyenek. Ha azon Nemes Leventának valami kellene; tüllénc meg-izennék a' Kertbe. Annak penig, ne csak fzavára; vagy intésére fzorgalmatossan ; hanem Szeme'-járattyára-is íigyelmetessen vigyáznának. Etelkának mind ezen Gondoskodásait alattomban meg-hallván, mind igaz, és fzánakodó ízívét világossan tapafztalván Etele ; úgy tettfzett: mint-ha, ezen beteges állapottyában, olly Orvosságra találhatott vólna, melly minden változásait helyre-hozta vólna. E' lehetett talán Oka: hogy, kis nyugttá után., egéfzlen magához tért, és az Ofztályban fel-'s-alá-járogatott. Ezt hallotta ügyan a' Dajka, hallották a'Szobaleányok-is; de bé-menni nem mértének, nem-is kévánkoztatiak. Végtére : maga meg - nyitotta Etele az ajtót; és, bé-fzólh'tván Rimát, hozzája ezeket mondotta r Valamint hírtelen el-nyomott az Álmatlanság; olly hamar talpra-állított eme' kis pihenés. Édes Dajkám! De (a'-mi leg-inkább bátorságos útra igazíthattya kétséges gondolataidat), Tel Nékem édes CSÖPÖRKÉM ! Vedd jó neven e'