Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

ï. K ÖN Y VE.I/. SZAKASZSZA. 173 e' csekély Ajándékomat (kezeibe adta ekkor a' zománczokt Poharat). Illytén nagy Afzfzonyt (mellynek lenni vagy csak azért-is gondollak: mert, Árpádunknak Hites-társától, Etelkádnak Száraz-dajkájává, és Gyám-annyává rendeltetél) bucsosb Ajándék illetne. De ezt Adakozóságom' elejének lenni ítéllyed — Ne vólld rofz végét Hozzád-való hajlandóságomnak — Tudgyák az Egek: minő tifzta Indulattal vagyok Etelkához. — Ne - is gondollyátök : hogy Személlyemhez ne illyen. —- Tudod talán: minő Nemzetből vettem Eredetemet — Ha meg-változtatott CSÖPÖRKE nevedről meg-emlékezel, efzedbe juttathatod Nemefségemet. — Légy tehát olly fzívefséggel hozzám: hogy tőllem el-neidegenedgyen édes Alakod. — Neveld benne a' Terméfzetéhez iilo tifzta Szeretetet. — Meghálálom annak idejében. Ama' nagy okofságú Dajka (már ennek-előtte-is Etelének ki - tettfző NemefségérŐl mellyen gondolkodván) minek-utánna azt-is meg-értette : hogy tudna valamié Árpádnénak Rendeléseiről: Sőtt: ama' CSÖPÖRKE nevét-is (melly dolog, mind-ekkoráig, kimondhatatlan nagy Titokban maradott), önként emlegetné ; már akkor éppen el-hitette magával: hogy Ö lenne ama' ki-válafztott Leventa, kit Magyar-orfzágba régtől-fogva várna. De segnnit se kételkedett abban-is: hogy Etelkának Écbs Anuya ; M 3 eze i