Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. II. SZAKASZSZA. 105 h íil Itta után, a melly Eb megharapta; meg-gyógyúl annak fzorivel. Jól tud az orvofsághoz Zalánfi. Egygyetrkettőt köt rajta : bizonyomra lábra állíttya. Árpádnak ezen jó kedve fel - ébrefztette az ebhaltt lelkeket. Úgy tettfzett pedig nemellyeknek (de fo-képpé« Zalánfinak) : hogy a' Fejedelem ki-találta az igazat. iMind az'-által : hogy csupa tréfában ne maradna a' dolog, meg-hagyta Orvofsának Árpád ; hogy tüftént Etelkához mennyen; és néki, Ö-nevével, azt mondgya hogy, nem annyira lenne fziiksége egy ijefzco Papra ; fem-mint egy ebrefzto Orvosra. Ezt Ő el-fogná-kiildeni annak idejében. Addig-is meglövellett Szívét jó reménnyel táplálná. Az Orvos tüftént ott fogna nála termeni. Ezek után: ettenek ugyan, és ittauak a Vendég-vitézek; de, valamint a' vertt had, olly fzomorúan. Egy se vólt, ki a' Szűznek véletlen nyavaláján nem írtózott vólna : mert egy se találkozott, ki Személlyét vagy ne ízerette , vagy ne tifztelce vólna, Sőtt maga-is Világos ( melly dnlog bé-illett az akkori csudák közé ) meg-hökkent a' repdeső hírre. Etelének pedig , ki által ellenében ül-vala , ezeket emlegette : hogy Etelkának nyájas társaságától nehezen tudna meg-válni. csak Ő-maga lenne egygyetleu-egygye, kivel fzívének minden titkait bátran közölhetné; es, H ha