Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

104 ETELKA ' TÖRTÉNETÉNEK. feîetkezvén Etelkának parancsolattyairól) nagy lármával ezeket kiáltotta: Uraimék! Iften megáldgya a' kélmetek

5 ebedgyet, és a' hozzá-íiltt emberét is. Etelka egy lábig oda van. A' Főlapot Ő-kelmét hívattya. Követi Uraságtokat, hogy jelen-léttével nem ízólgálhatott. E' katonának beízédgyére ( mintha valaki a' földet meg indította vólna ) az egefz Sátor ingani, a' benne iévo Vitézség fejét egybe-'útni láttfzattatott. Zalánhnak el-halaványodutt fzínébol ki-tettfzett a' bágygyafztó félelem. Etele ki-nem-adta ugyan gyötrelmét, de Ízíve egy mák-fzemnyi aprólékra törődött. Gyula semmit se tudott eddig Leányának hol lettéről ; mert, az Áldozat után, haza késérte Árpádot, ottis maraíztatott. Moft, hallván változásait, engedelmet kére a' haza-menetelre. ígérte társaságát Zalánfi. Vele egygyütt eFakara-raenni a' Fő-pap-is. Etele sein nem okoskodhatott, sem liem fzólihacott. Ide-tova nézett, es hallgatott. Árpád, az egefz Sátornak el reműlttét látván, elsőben ugyan nagy méltósággal mutogatta fzeme' fehérét.' De ofztáu a' meg-ijedcteket nem akarván kétsegbe ejteni, e' nyájas belzeddel élt fel-ebrelztéstkre : Szégyen ! Gyalázat! Hahadat ereznetek, sem kellene így meg-rectennetek. Nincs semmi vefzedelem a' lzereiem hadban. Csak a' Szem-nyilak átthactak ama' tárgyra-vetc repdesőaek- Lehúitta