Dugonics András: Etelka : Első könyv : Második meg-jobbított ki-adás / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1791 (Lsz.: Cs.Gy.844)

I. KÖNYVE. II . SZAKASZSZA. 111 Mert ( hogy az előbb-történttekre vifzfza­léptessünk ) minek-utánna Etelka, a' fzent Egy­házból ki-jövén, nagy fzorgalommal hajháízná a' meg-kedveltt Jövevényt, de femmi-képpen reá nem akadhatna ; fzívének nagy keserűségé« vei arról gyanakodott: hogy Wiíágos-várat, ve­le egygvütt, itt hagyta; és utazásának bizonyos aránnyáól mind inás helységet, mind más Szü­zet válafztott. A' kénnyére erefztetett heves fzeretet; az-után az el-válásnak hirtelen félel­me ( e' két ellenkező rofzízak ), Eben-e! úgy annyira meg-járák lelke' házát; hogy, semmi kedve nem telhetvén iminár a' következendő vendégségben, csak haza-felé vágyódna, és nagy fzorgalommal keresné a' fzívet-fojtogató maga* íiosságot. A' Dajka, a' Szoba-leányok hathatós ti­kokkal tanácslották az ebédre menetelt. A' többi között azt-is vitatták előtte : hogy a' le­ül tt vendégeknek jó ízűn sem eshetnének ialat­tyaik, ha jelen léttének édességével bé-nem-csi­náltatnának. De Etelka egéfzségtelenségét-is okúi vetvén, magának nagyobb ízükségéte lenni mondotta a' nyugodalmat, mint a' zabálláft. Hozzá tette mind-az-által azt-is : hogy, ha ott­hon hamar el múlnának bádgyadttságai, meg-je­lenne Árpádnál. Egy fzót se fzólfott ez-után egéfz hazáig. De mennél közelebb érkezett Attyának Sátorav hoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom