Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

VII. SZAKASZ. III. RÉSZ. £$197 sát azért javallotta: ne-hogy, a'versengőző Városnak végső romlása után, el-bízza magát Róma Várossá, és tobzódni kezdgyon. Ezen két akkori nagy emberek között, közép úton jártak a' nagy okosságú Öregök. így adták-ki végső-képpen gondolatjokat: hogy a' Város se el-ne-törultessön, se meg-ne-hagyattasson ; hanem héjéból ki-mozdíttasson; és más valami hejen építesson-föl. Igen gyönyöruségösnek teccott az az ÖregÖk előtt: ha oly Karthágó állana, melytől immár nem lőhetne félniok. harmadik rész. Karthágó' szívessége. Tehát : nem sok üdő halasztva, Manliusnak Tanácsnokságában (Lásd a' 356-dik Tanácsnokokat), meg-támadták Karthágót a' vitéz Rómaiak, éppenséggel avval a'föl-tétellel: hogy talpig el-emísztik. Mind-ezeket észre-vévén a' Városiak,. azt-is gondolván: hogy azzal az Ellenséget meg-engesztelik ; nekik ajándékozták Sereg-hajóikat. De fenébbek vóltak a' Rómaiaki sem - mint - hogy ezzel meg - engesztelődhettek vólna. Azokat az ajándékozott hajókat (ámúgy-is elegendő gájájok lévén), a' Lakosoknak szernok' láttokra, meg-égettették. Az-utánfhegN 4 par an-