Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

204 RÓMAI TÖRTÉITETEK. parancsolták nékik: hogy (ha élni akarnak) a Várost, ok-vetetlenül, otthagygyák, és az Országnak szélére takarodgyanak. El-löhet akár-kinek gondolni: minek-utánna ezt a' goromba izenetet hallották; minő irtózás! minő álmélkodás foghatta-elő a' Karthágóiakat \ Ez a' hál'-adatlanság, nem-hogy megijesztotte vólna azokat; hanem inkább úgy-annyira fól-boszszontotta : hogy magokat éppenséggel el-szánnák, meg-is-eskünnének : hogy a' Rómaiaknak embertelenségjok ellen, minden tőllök-ki-telhető erővel védelmezni fognák magokat. Közönségesen : nagy sírásokra, és jajgatásokra fakadván ; Hadat kiáltottak ! Hadat jelentöttek a' Rómaiaknak. Ellenök szi'inet nélkül ingerölve zenebonáskodtak; nem ugyan arra a' végre: mint-ha ebből valami hasznot reméllenének ; hanem, hogy a' Város az Elleuségtül pusztíttasson-el inkább, sem-mint (magoknak ki-koltözéssök után ) üresen maradgyon. Minő iparkodássok, minő szorgalmatosságjok, minő dühösségjök-is vólt a' Városiaknak, vagy ezekbol-is könnyen ki-teccik. Elsőben : mivel, a' hajóknak meg-égettetéssök után, csónakjok se vala, és ezekre mégis nagy szükségjök lönne ; le-vonták házoknak födeleit. Egy nagyobb hajónak készíttéssére pedig el-b ontották házokat : hogy a'gerendáknak,