Dugonics András: Római történetek / Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály költségével és betőivel, 1800 (L.sz.Cs.Gy.840)

I. SZAKASZ. VI

I

. RÉSZ. 41 azt az Aszszont maga' társaságába vötte ; és szobáiba háltatta. El-szűlte nem sokára a' gyermeket. Neve Tullius léve. De mivel szolga anyától szülötett; reá ragadtt a' Szolga név, és így közönségesebben Serviusnak mondották. Egyszer : az aluvó Gyermeknek feje lángba keverödött ; és, kik el-óltani akarták; héjjábá szorgalmatoskodtak. Leg-kissebb veszedelem nélkül mind-addig lángallott ; még maga jó szánttából elaludtt. Le-ment az elŐbbeni lármára Tanakvil. És minek-utáuna a' csudát látta ; félre-szóllította Urát, és vele ( Etrúriai tudománja szerént ) könnyen elhi tette : hogy a' gyermek nagyra-menendo. Ugyan-ezért méltónak tapasztalná arra : hogy annak fól-neveléssét magokra vállállyák. Kiráji módra föl-neveltetött tehát Serviusl és magát mindenben oj tökélletösen viselte: hogy Rómában senki se találtatott alkalmatosabb nálánál, ki a' Kirájnak leg-ékesebb leánját feleségül el-vegye. Mindenütt magával hordozta Vejét Priskas. El-végezte pedig , annak röndje szerént, a'-mit szorgalmatosságára bíztanak. Meg-emléközvén arról Priskas : hogy ( még Tullus alatt ) azok az Etrúriai Véjusok, kik a Tiberistől nem meszsze laktanak, öszsze-sziirték a' levet a' Fidenátokkal és az AlbánusokkaV, akkor pedig rajtok (más foglalatosságaik lévén) C 4 bosz-