Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

pak'i

s. Ezt maga meg-vallya Ovidius ezen verssévei: Naso Tomitanae jam non novus incola Terrae

9 Haec tibi de Getico littore mittit opus, Názó, Tomii-földjének nem új lakossa, E' munkát küldi néköd a' Gétai partról. A' Géták laktak tehát ekkor Bulgáriában; de laktak Scithák-is (ugyan azért Bulgáriának a' Fekete-tengör felé-lévő csúcscsa Kis-Scitbiának neveztetik , holott szent András-Apostol szenvedött), laktak ekkor Triballok-is. De a' Nyelv, melyei fó-képpen az ide való Géták éltenek, a' Görög nyelvvel eloszször igen öszsze-vala-keverve ; de Ovidius üdejében erót vott rajta a' Gétai nyelv, a' mint maga Ovidius mondgya {In Tristibus : 1. 5.) : Grajaque cum Getico mixta loquela sono. El. 2. A' Görög szóllás-is a* Gétaival öszsze-vegyüit. És az-után : Mioçta sit heec quamvis inter Grajosque

, Getasque

. El. 7. Noha ez Öszsze-vegyült a' Görögök, és Géták között. Ismétt : In paucis exstant Grajœ vestigia Lingvce ; fíac quoque jam Getico barbara fatta sono. Kevesek közt maradott-föl a' Görög nyelvnek nyoma. L 5 Ez<