Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

HUSZONÖTÖDIK SZAKASZ. M e z i à v ó U c azért ragasztottam ide Méziát: hogy Bulgáriának leg-régibb neve , és leg-régibb cír ineré el-ne-felejtődgyön. A'régi üdőkben (a'-mint ez-elott is mondám ) egész Szervia Bulgáriához tartozott, és ez egészen Stf/tfwon-kirájunk üdéjéig: mert ekkor Belgrádot (mely most Szervifiak anya-yáfossa) Bulgáriai városnak nevezték. Az egész Méziát tehát két-felé osztották a' régiek; Fölsőre, és Alsóra. Fölső vólt az, ahhol jnostanába Szervia fekszik. Alsó pedig e' mostani Bulgaria, A' Fölső Méziáról eleget szóllottunk ez-elott,midőn Szerviának álladalinát le-írtuk. Most az alsóról valamit; azt tudni-illik , a'-miról nem szóllhattunk akkor, midőn Bulgáriáit le-irtuk. Urunk' születésse

? tájjába nem bírták raég a' Rómaiak ezt a' FŐlso, és Alsó Méziát, avvagy Bulgáriát, Ez abból bizonyodik-meg ; hogy midőn Aligusztus-Császár szám-ki-vetötte Ovidir tist, és így az egész Római Birodalomból kicsapta ; Ő akkor Méziának, vagy-is Bulgárianak arra a' részszére jött, mely a' Fekete-tengör felé vagyon, holott a' Duna a' Fckete-tengörbe omlik. A' hejséget, melyben itt lakott, Tomisnak nevezték ez-elott ; olvasom Tomis-várnak-