Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

»6« Branko, így-is : Brankovics) igen áltil-látv in : hogy eme' jószágát meg-nea-tar chatty a ; 1425« dikben viszsza-adta Zrigwo» J-kirájunkuak Belgrádot , Szerviánok Anya-várossát, Mely cselekedetéjért Őtet ,nem kevés embereivel egygyütt, Magyar-országba bé-fogadta , meg-j egyez vén nékik egynehány városokat, melyekben ama' kiköltözhet Aká-keresködök bízvást lakhassanak. Ezen üdŐ-ájban, és ezzel az alkal nacossággal kerùlcck a Rácok Magyar-Országba. Rasciának címörét a' 25-dik Paison láthatni. Ennek udvarában a három fehér patkó. Ezekrul a' patkókról most-is azt mondgyák a' Törökök: hogy mely földet a' Törok-Császár* lóvá* nak patkója meg-nyom ; azt más Kirájnak kezébe ereszteni lehetedenség ; inkább véroket ontyák, mint azt a' Tartományt kezeik kozzuj ki-adgyák. A' Pais fölött korona vagyon, az Országnak jele. Ráciának nagy ducsosségérc válik az : hogy benne két nevezetes ember szÜletött. JMiud-a'kettő Ronstáncinápoli Göfög\- Császár s úgy mint l-Justinus, II- Tiberius. -0+0 L 4 HU-