Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

164° fiak (Konstáncinápoli-Görög-Cs ás zárnak) iideiében 967-dikben, a' Magyarok viszsza-kérték FrAástál Ráciát, úgy-mint saiátjokat. Erre m eg-rettenvén Fókás, a' Bolgárok' kirájiához fojamodott, arra kérvén Ötet : hogy a'" Magyarokat által-neereszsze a' Dunán. De erre azt felelte a' Bolgvír-kiráj : hogy Ő mostanában békességben élne a' Magyarokkal ; ugyan-azért nem-is lonne tanácsos {Fákásnak kedvéiéért) a* barátság' kőtelét föl-bontani, és népét új veszedelembe taszítani. Ezt pedig azért mondaná : mivel eleinte Őis kért légyen segítséget a' Rácoktól, de semmi-féle-képpen nem kanhatott. Midőn osztán a' Törökök a' Nap-keleti birodalom ellen úgy föl-támadtak , hogy Ráciát nyugodni nem hagynák; hanem fegyvereikkel gyakorta meg- látogatnák ; ezekét a' sokszori tiyughatatlánságokat el-únván a' gazd^rabb Rácok , Ráciából ki-takarodtak, és, Szerviának délszaki részszében le-telepödvén , marokat ha>onló-képpen (valamint ez-előtt) Rácoknak nevezték; a' bejt pedig, melven le-telepöjtek ( és melyet ennek-előtte Raskának , avvagy Ráskiánai mondottak) ez-után Rásciának nevezték. Az ide-kŐltözott Rácokat se hagyták békével élni azok a' Törökök, kik Őket Anya-Ráciából eleintén ki-verték. Midőn egész Szerviát-is nagyon fenyegetnék, ennek akkori kiráiia Vuicvics György (kit így-is neveznek: Vuko cfc Bratty