Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

TIZENNYOLCADIK SZAKASZ. • - - • I - • Galícia-OrszágróU ]VIinek-utánna Szent László-kivk)mk Kroáciának , avagy Horvát-országnak Ura lőtt, és immár Almost (Test-vér öcscsének Lampertnek fiát) abba a' kirájságba bele-hejheztette , a' nyughatatlan Kunoktól (a'-mint ez-elott-is mondám) haza-jönni kénszeríttetvén ; hogy ezeket ráncba szodte, egyenesen Kis-Russiára esött (Russia Rubra , vei Parva Russia) : mert ezek , az elobbeni Kun hadban, ugyan-azokkal a' Kunokkal tartani láccattattak : mivel Őket élelemmel táplálták. Szent Lítóo-kirájnak országjok-ellen-való jövetelét jól-elore még-órolván a' Rusnyák ok (mert a' KisRus s iában-lévő lakosokat így nevezik a' Magyarok, noha Oroszoknak-is mondgyák) nagyon meg-ijedtek, és , László eleibe kövétjöket rondölvén, Őtet arra kérték : hogy magokat, Országjokkal egygyütt, a' Magyar korona alá vonni méltóztatna. Szent László (a' vér-özöntül igen nagyon írtózván) örömest el-fogadta a' Rusnyákoknak magok'-meg-adássokat, és, azoknak Nagyjait magához hivattatván, velők az elobbeni ajánlást ineg-erosíttette, és hitökkel le-is pöcsétöltette. Ez az első Jus, melyei Kis-Russiát bírjuk ,