Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

juk, noha még ekkor nem vala két kirájságokra ( ugy-mint Galíciára, és Lodomériára ) fölosztva , és ennek egy részsze osztán Lengyel* országba terjedött. Noha ugyan ekkor Szent László meg-hódította a' Rusnyákokat ; még se akart velők egész hatalma szerént bánni, csupán azt hagyta-meg nékik : hogy, elobbeni raódjok szerént uralkodjanak ; hanem (az alá-vettetésnek jeléül) minden esztendőnek végén a* Magyar-ország' kirájjainak valami adót fizessenek. És így maradtanak a' Rusnyákok, elég nagy békével, közel száz esztendeig , az-az : \\\-Bélának üdéjéig. Ennek uralkodássá alatt, a' Rusnyákok' vezérje (ki Galic-nevezetu városban lakni szokott) a' világból ki-múlván, attól a' Feleségétől, ki a' Lengyel-kirájuak Kazimírnak Testvér-húga vala , két fiakat hagyott maga után. Az örebbiket Miecislavnak, az ifjabbikat Lodomirnek hívták, Miçcis'av csondös i Lodomír nagyobb eszű, de egyszer-is-mind nyakas, és goromba vala, Attyok' halála után, mind-a'-kettő uralkodni kévánt. Ki-hült az Uralkodásból Miecishv, noha a' vezérség Őtet illeti vala. Hejette Lodomír lött vezér, kit az annya inkább szeretött. Az országlásból-iött ki-hüléssét el-nem-szívelhetvén Mieçislav ; el-ment Lengyel-országba Kazimír-kirájhoz, Annya' bátyjához., néki a' tör-