Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

ii9 te Salamon Magyar-országba szaladott, maga György pedig Velencébe. Ekkor oszlottak két részre a' Csernovicsok, és így mind Velencében, miiid Magyar-országban birtokosok lőttek. Konstantin után János lött Albániának Ura, Ezt már a' Törökök nagyon haborgatták. Jánosnak fia vólc Victor, kit Istvánnafrii mondanak. Ez alatt a' Török kézbe jutott Albánia I5i6-dikban. Bírta tehát Albániát a' Csertiovics nemzet, 1423-diktúl fogva, éppen 1516dikig, az-az : kilencven-hárora esztendeig. Azoknak a' Csernovicsoknak, kik Veneciába jutottak, ez a' paisok : Udvara vörös, ezen vagyon a' két-feju arany Sas meg-koronázva, és széjjel terjesztve szárnyait. Mondgyák az írók : hogy a' Csernovicsoknak valóságos nevök Kastriotics löitne, valami Kastriot-nevezetű vártól. 'S-hogy az-után azt a* Montenegrót, vagy fekete-halmot birtokok alá vötték, úgy nevezték magokat Csenovicsoknak. Most a' Kastriotics nevet Olaszul Çastriottùsnak mondgyák ; vagy-is Castriotti. Ha Niszszátál egy hosz húzattatik Rigó-mezőig ; az a' Dél-szaki csúcs, mely Albánia felé esik, meg-határozza ezt a' Kis-Szerviát, avvagy Raska-földet. Benne vagyon tehát Rigómező (ezt annak lakossai Kossovának, a' Deákok Campus Merularum nevezik ) , holott Hunyadi Jánost (ama Nagy Magyar-vezért) keI 5 gyet-