Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

ISO gyetlen'űl meg-verték a' Törökök 1447-dikben. Ennek a mezőnek hét-ezer lépésnyi hoszszasága vagyon, és igen nevezetes Térség a' Magyar íróknál. Kis-Szerviának círaörét a 18-dik Paisban láthatni. Ennek udvara vörös-szín, benne pedig az ezüstös avvagy fehér Püspöki kereszt, mely az udvart négy részekre vágja, melyeknek kettejében a' fogyatkozó , kettejében az újjúló hóid láccatik. Mind ama' Nagy, mind eme' Kis - Szervia eleintén (a'-mint ez-elott-is mondám) Bulgáriához tartozott, és mivel régenten Bulgáriát Méziának nevezték ; ezt a' két Szerviát Fölső Méziának, a' mostani Bulgáriát Alsó Méziának mondották, Mind-a'-két Méziának azt a' részszét pedig, mely Hémusnak högye felé terjedett, a' régi Görög írók Dardaniának nevezték, így változnak az Országoknak neveik, mely doiog mely izgágát szerez az íróknak , csak azok tudgyák, kik magokat az ilyenekbe avat» ni akarják. O^-O"TIZEN-