Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

esatt, és Zent a tartománjának nagy részszét birtoka alá vötte. Annak Igazgatójává ladikban Györgyöt totte, maga Rokonyját. Zentanak lakossai (midőn a' Szeruza-bel lets' Felcnceickkel hadakoztak) alattomban Apúhábót ki-hivták Csernovics Istvánt, ki, Zentára érköz* vén, meg-támadta annak Gond-visélŐjét Györgyöt, és annak nagy részszét viszsza-vévén, szerencséjének székét Albániában-is meg - erősítotte. Két fiat hagyott maga után : Jánost és GyörgyöU Csernovics János uralkodott atyja után, kit a' Törökök nagyon meg-vertek Zentánál a' Cimoiski mezőn 1450-dikban. Kinek fiát Pétert eh rablották a' Törökök , és Konstancinápolha vitték > környübmetélték, és néki Skander nevet adtak, mely Sándort tészen. Ez a' Skander ( másként Csernovics Péter ) a' Törököknél tob nevelkedvén, a' Török Császártól Bégnek (az-a z : Igazgatónak) tétetött Albániában; ugyan azért közönségesen Skanderbégnek neveztetött. Leg-nagyobb ellensége lötfc Ösztán a' Töcökségnek , és, Hunyadi Jánossal Öszsze-barátk ózván , tüzesen szokták meg-támadni a' Csalmásokat. Fiú nélkül meg>halván Csernovics Péter ; Atyjának Test-^verjét Györgyöt választották Albániai Urának. György (a?, Törököktül tartván) Konstantinra

y első szülöttére', bízta Albániáu Másadik szülőt* te