Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

netekrôl írtt könyvemben emlegettem) annak a' hírős Pirhúsnak, ki a' Tarentomiakkal tartott. Mi okra nézve hagyhatták-el régi Epirus nevét , és miért fordították Albániára, az-aZ : Fehér-országra , nem tudni. De ezzel a' Fehérországi nevezettel se érték-bé a' következendők , hanem azt Velencei nyelven : Maramonte ; lliriai nyelven : Csernagora ; Magyarul Feketehogy-tartománjának mondhatni. Ezt a' Csernagora nevezetet a' Csernovicsoktúl vötte Albánia. Leg-elsŐ vólt Csernovics István , ki, Dalmáciában születvén, Balzának {Z

enta Urának, és Serascimir Rokonjának) udvarába jutott. Ez ajándékozta néki Albániát, melyet osztán Montenegrónak-is mondottak a' Fetenceiek* Ez a' Csernovics István arra votte Balzát (Zentáriak Urát) hogy a' Velenceiekkel kötött frigyet föl - boucsa. Ekkor a' Velenceiek Balzára estek, ki a' hadnak fojtatássát Csernovicsra bízta , maga Raskiába ment : hogy ott Rokoniánál békességben éllyen. De az útban 1421dikben meg-halt. Csernovics István , a' hadakozásban gyakorlatlan lévén , oda hagyta Zentát, és Olasz-országnak Apíilia nevezetű tartomáujába szaladott. Ezt meg-hallván a' Velenceiek ; Zentát meghódították, és birtokokba vötték. Ezt megértvén Szerviának kirájja István, a' Velenceiekre i 4 esött,