Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

ÏX6 'i

r^

w » El-foglalta magának Raskiàt Klapén-nevezetiï gÖrög-ember, ki már enuek-előtte Leányját DukaNicefornak adta, annak, tudni-illik, ki Joanninában uralkpdott, de az-után Dusdán Istvántül ki-uzettetött. Ez a' Diika ( Dusdánnak halála után) sokféle csatákban forgott, és igen nevezetes lőtt, Viszsza-akarván-vönni Joannínát (mint maga tulajdonát) elsőben (valami alattomos okokra nézve) Raskiába vitte seregét Klapén ellen , ki (a'mint mondám) néki Ipja vala. Tartott mindaz'-által Klapénnek ravaszságaitól : mert ezt akkor leg-csalárdabb embernek; tartották* De ki-is-adta csalárdságát Klapén : mert, némely görög Püspököknek , és szerzetes Papohii k közbe-vetéssokkel élvén, elhitette Du* kával • hogy éppenséggel ne féllyen : nem-is lőhetne : hogy egy Ip maga Fejének valami kárt tehessen, Ez en-kivid meg-is-esküdött Klapén : hogy Veje' báncássára nem lészen. Ezt el-hivén Duka, Kastoria-várossába ment, mely héjét a* köz-beszélgetésre röndölte az Ipja. De ez Dukát meg-fogta, és maga' kezével mind a' két szemét ki-tolta. Ura lött nem csak Raskiának

9 hanem Joannínának-is, Albániának-is. Ugyan-azért ; mivel Raskiának Urai lőttünk ; Al• bániát-is magunkénak mondhattyuk. Ezt az Albániát eleintén Epírusnak nevez. ték 5 Uradalma-is vólt (a'-mint a Római Törté* m-