Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

TIZEN-HETEDIK SZAKASZ. K i s - S z c r v i d r ó U. Ezt a' Kis-Szerviát eleinte Szerbhának mondották. Az-után Szxbliának-is (mert nyelvöket, melyei közönségösen élnek, Szrbiai nyelvnek nevezik); végtére: mivel ezt Raska vize köröszcul fojja; elsőben Raska zemla (Raska földnek), az-után Ras k iának, utoljára oszcán (de igen gondatlanul) Rasciának-is mondották. Ugyan-azért meg-köll ezt a' reá-fogott Rasciát, a' valóságos Rasciától (erről ez-után fogok szóliani) igazságosan külomböztetni. Az egész Ilirikiimnak leg-nagyobb zűrzavarja val a Das cián István alatt, a'-ki Szervidnak , Albániának, és több Tartományoknak Ura vólt, és magát Császárnak neveztette. Ez Macedóniának egy részszét birtoka alá vévén, ki hajtotta Akarnániábál Duka-Nicefoitot, és hejötte Joannínar>vározsába (melyet mások Jagniná? nak-is mondanak ) maga' öcscsét hejheztette belé , kit mások Sinissának neveznek , de Kantar kuzén János (Laon. 1. I. p. 14. çd. Reg.) Simonnak nevezi, ki-is magát Jaannína-yá

rossa' vezér jenek írta. Meg - halálozván ama' híres Kiráj Duscíán István , nagy birodalma sok-feli szakasztódott, a'-mint a' Tartományoknak Igazgatói vóltanaj^ I 3 Eir