Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

6y A' szent Háromság után első személy, Elö hasú menyecske. Parasztbúi lett Tanácsnok, Köz katonábúl lett Tiszt. Fel húzta a' piros csizmát. 1) Inasbúl lett legény. Dúzskás ember. 2) Fel költtebb a' kovásznál. Tanítani akar minden embert. Mindent tud, a' mi soha se volt is. E 2 1) Az alföldi fiatal aszszonyok előtt, de főképpen műiden leányok előtt oly nagy böcse a' piros csizmának : hogy a' nélkül ritkát lát az ember. Nem kéméllik a' nagy sarakban is. Nem nagynak tartyák az olyan leányokat, kik fekete csizmával be érik. s) Dúzsoknak mondgyák azon gazdag embereket, kiknek pénzzök kölletinél is úgy annyira több vagyon: hogy az, akár minémö pazorlások által, soha el nem fogyhat; hanem szüntelen gyarapodik. Az illyetén DúzskásoUa' régi Görögöknél, és a' Persáknál sokan találtattak. Midőn Diogenes egy kő Bálvántúl alamizsnát kére; egy a' Dúzskás Görögök közül meg kérdezte ötet : mit cselekedne? mivel jól tudná: hogy az a' bálvány semmit se adandana néki. Nem is azért kérem : (monda Dioe e n e s) mint ba attúl várnék valamit, hanem csupán arra szoktatom magamat, hogy békével el tűrhessem azt: ha ily Dúzs gazdagok , a' minő te vagy, semmit se adtok ; noha szépen kérünk benneteket. — Ugyan csak ezen Diogenes, midőn valakitől valamit kért, így szokott hozzá szóllani : vagy adtál immár valakinek valamit , vagy senkinek semmit. Ha nem adtál, adalsozóságodat rajtam kezd; ha pedig adtál, rajtam folytasd*