Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

66 Csali válrúl felelget. Mindennek bajuszszát ö akarja pödorítejii. Nyalka szarka. Félre teszi kontyát. Új sejem kendp a" nyakán, i) Fel húzta a' bakancsot. Isten hozzád bocskor. mivel annyi imádói voltak, hogy hogy mehetett egy görbéhez férjhez? erre semmit se felelvén az aszszony, ide tova nézett a' fák között, mint ha magának egy pácának való veszszöt akarna vágni. Ezt a' munkát magára vállalván az Úrfi, mennek a' beszélgetés kö­zött; látnak is elég szép veszszőket, d.e az Úrfinak egy se tecbetett meg : mivel azok közül némelyek rövidek­nek, némelyek igen hoszszaknak, némelyek vastag-ok. nak láccattak. Addég addég- válog-atta a' szépet, még a' mogyorpsnak vége lett, és így kéntelen lett az utói­só bokorbúi egygyet mecceni. Micsoda ez Úrfi, kér­dé az aszszony? hiszen ez a' veszszö nem egyenes, nem is illik kezembe. Ennél sokakat hagyott bátra a, mogyorósban, melyek százszorta szebbek lettek volna^ Az már igaz, felele az Úrfi : de, mivel haza felé sie­tünk, viszszá mennünk talán nem tanácsos. Erre az aszszony : láttya az Úrfi (úgymond) mi kettőnknek egy hibánk vagyon. En a' férjekbe , az Úrfi a' veszszökbe válogatott, mind a' ketten görbére akadtunk. i) Egy fő városnak templomába gyülekeztek egy ünne­pen mindenféle ékes ruházatú férjfiak, de iöképpen aszszonyok. Ezeknek féúyességjöket látván egy Isten félő kegyes Remete, meg nem állhatta: hogy őket ke­vélyeknek lenni ne ítéllye. Meg jelentette pedig 1 néki az Isten angyala: hogy egynél több kevély nem talál­tatna e' sokaság között, az is egy s?clgáló lenne, kinek •nyakán selyem kendő lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom