Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Ki rágta az íszákot. Rosz katona , ki Generállisságra nem vágy. Szemére hánnak sokat. A' rosz cselédnek kettő a' mestere, a' szó, és a' korbács. Szemek elejébe hivták. Ott' hagyta, mint szent Pál Oláhokat. El állották úttyát. Meg velösödött, mégis erősödött a' roszban. Rajta ütöttek. Rajta kapták. Meg ugratták alatta a' bak kecskét. Akkor leg roszszabb a' rosz, midőn magát jónak tetteti. Soha még az annya' hasában se volt jó. Meleg nyomát űzik. Rosz júh, mely maga gyapját nem hirja. Kutya természetű. 1) Néha a' rosz hordóba is bort töltenek. 2) Ki aludt benne a' jó. Rosz puska, melynek nincsen fogássa. Erszént fejő alakos. Í) A' kuty.ákban az a* természet leg csúfabb: liogy mindnyájan arra az ebre támadnak , melyet más kutya meg győzvén lába alá fektetett. Nem hogy védelmeznék azt -, hanem ha érik öszsze szaggattyák. Elleniben a' disznók védelmezik a' sikojtó disznót. Erre célozott egy valaki : midőn azt mondotta hallgató b

taráttyaínak, hogy ne legyenek olyanok, mint a' kutyák; hanem mint a' disznók. s) Olyan roszszalirúl mo.ndgyák, kiket jó intésekkel észre akarnak hozni.