Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

^v^-vrxrv/"» Nem szíves, a' mi színes. Egy szikra a' várat meg gyújthattya. Néha egy kis fölleg nagy esőt hoz. A' menyecskének (ha mézbül van is) üröm keseserüségü a' napa. Csak az jár haza, a' mit a'farkas meg nem emíszt. Néha egy szó egész háború. Jó tettedért jót ne várj. 1) Ki teccik farka a' rókának , akár mint dugdossa. A' hol nyájas az any, kényes a' leány. Szolga nyerte meg Urát. Hol gyáva az aty, ott' a' fiúk anyok nevén hivattatnak. Nagy apja varga volt; még is Árpádtól mondgya magát eredetinek lenni. Pénzzé sincs , még is alkuszik. / Csizmába kereste , bocskorba végzette. Csöbörbül vödörbe. Lórúl szamárra. Forintya sincs , ezerekrül beszéli. A' királyt is atyafiának mondgya. Valaki nagy, vagy sógora, vagy komája. í) Némely Pásztor Juhai mellett el alúván, csak alig múlatta el : hogy ötet az Áspis kígyó agyon nem marta, mert már feni va la reá fogait. A' pásztor szerencséjére arra szállott egy szúnyog, és a' pásztor szemét meg csipvén ötet fel ébresztette, de a' pásztor ötet agyon csapkodta. Egészszen fel eszmélődvén , és a' kígyót meg látván, azt ugyan le Verte , de a' jó tévő szúnyognak halálán meg keseredett. Ennek örök emlékezetére márványbúi eg-y követ csináltatott, ilyen föl Írással: Edes szúnyog ! jó tettedárt roszszal fizettem. II. Rész. Re Ida Rész. ß