Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

66 Örülve nevetve vágja a* jajoló ellenséget. Víg apára ütött. Minden nap öröm napja van. Mi;i búsulsz, midőn semmid sincs. Búsulok vagy örvendek egy a' fizetésem. Táncolva megy ki a' világbúi. Drága a' hegedű szó, de örvendetes. Víg s/.ívú légy, de ne hébe hóba. Örvendene a' szamár is, ha számára szántanának a' zab alá. Örömmel kerültünk öszsze, örömmel vállyunk el. 1) Örül a' Varga, ha kapta fáját ki húzta. Tele nevette másnak kebelét. Öiúl mint a' hajós, ki hajó töréssé után. a' partra ér. Egésztesttel, tehetséggel nevet. Reggel kezdi a' nevetést, estte nem végzi. Örömqek tengerében evez. Úgy örül, mint éh ló az abraknak. A" ki örül, van oka. Öszsze röhögnek, mint disznók a" hakonyban. Úgy ugrál örömében, mint a' Noé' bakja. Örömében nerp tud hová lenni, mint egy egeret fogó fiatal macska. 1) Egy részeges ember maga viseletével addég nyomorgatta emberséges hitessét : Hogy halálra vált, és immár haldoklott. Részeges Ura bé vitte hozzája a' Cigányokat. Erősen hegedültetett, maga pedig táncolt. Az Istenre kérte ötet az aszszony, leg alább béliével hagygya meg halni. Erre a' részeges : édes feleség hegedű szóval jöttünk egybe, hegedű szóval vállyunk el egy mástól. -