Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

167 Örömében majd meg örül. Ha a' gyerek lependéket fog, nem adná egy süveg ördögért. Örül mint a' vadász, ha egy szarvast le ejtett. Örül az anya, ha meg szültt. Örül, mint gyermek a' lépes madárnak. Örül, mint a'vizbe esett hal. Örül, mint a' vizbe kárhoztatott Rák. A* disznó is örül , ha pocsétát lát. Örül a' száraz föld, ha a' terhes fölhöt láttya. Örül, mint kecske a' zanótnak. Örvend a' méh, ha kakuk füvet érez. Örül, mint tprücsök a' harmatnak. : Örül, mint a' férjhez menő leány. Örült Bálint: hogy a' haja meg jött. Örül a' deák , ha szün napjai közelgetnek. Örül a' bial, ha vizet lát. Örül, mint szomjú szarvas a' forrásnak. Örül, mint madár a' féregnek. Örül, mint varjú az akasztott embernek Örül a' fülemöle, ha hangya tojást lát. Örül a' nyúl, ha bokort lát. Örül , a' gerlice fel találtt párjának. Örül az el fáradt ember a' fa árnyéknak. Örvend,a' kutya, ha kölkkeit láttya. Ha fészkét fel talállya, örvend a' föcske. Örül a' sas, ha dögföt lát. Örvend a' farkas, ha csikóba akad. Öröm napjaiban vígan mulatozik. Úgy örül; mint ha lábának minden ujjain agy 0láh dudás ülne. A' nagy öröm is meg ölheti az embert. Éppen nem bírhat öröm özönével.