Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

A', ki sokat nevet, keveset elmélkedik. Öröm országban neveltetett. A' sok nevetés az okosbúi is bolondot tehet. Szünetlen igyorog vigyorog. Kiben szapora a' tréfa ; terméketlen az ész. Nem tudgya : mi a' bú gond. Soha senki ötet, szomorúnak nem látta. Csak játszik a' világgal. Addég éltem világomat, még szél fújta pántlikámat. Még álmában is nevet. A' madár minden fa levélkének örül. El nem alszol, ha vele vagy. Mikor a' vízbe halt, akkor is ki nevette magát. A' nagy öröm nem mindég orvosság. A' ló röhögés is öröm. Majd meg fakad nevettében. A' kutyában a' fog vicsorítás is nevetés, l) A' gyermek hamar örül, hamar sir. A* ki hamar el neveti magát, nem meszszé a' bolondságtól. Igyunk bú el felejtésre. / Ki se nevette magát, ha csak egy hétig nem tartott. Soha búsulni nem tud. Nem mindenkor nevet a' vak ló. 2) ^ 1) Azokat az embereket értyiik. ezen , kik fogókat vicsorittyák , és nevetnek, azomban nevetségöket nem lehet másnak mondani ; hanem kutya harapásoknak. 2) A' Deák igy szóll : non semper rid et Apolló, ezt egy fűzfa deák Így fordítá : nem mindenkor nevet a' vak ló. De ez a' nevetséges fordítás annyira meut, hogy a' köz mondások közé számláltatott.