Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

i Ó/^Ji -uTvev^v.»^ Örül néki, mint Tót gyerek a' béka 5Ónak. 1) Eletében mindég Uszu-bú. ügy örül, mint az istállóbúi kiszabadott bprjú. Öszsze veri bokáját. Végig nevet egy Vármegyét. Nem örül a' macska jobban az egérnek. Mind egyre hahotáz. Csekéj dolog, mely a' gyermeket meg nem nevetteti. Túl a' bú gondnak tartománnyain. í) Miként örül a' Tót gyerek, midőn béka sóra talál : magam tapasztaltam Nyitrán. i77s-dik esztendőben a' Piaristák templomából ki menénk nagy pompával Úr nap-, jón. Harsogtanak a' trombiták; énekeltek a' sok deákok; a' Papságnak aranyos öltözete a' nap fényen gyönyörűen tündöklött. Föl felé menénk jobb kézre, a* hol az első rongyos háznak ajtajában egy nyólc vagy kilenc esztendős Tót gyerek ül vala. Fején egy rongyos, és minden felöl le eresztetett kopott régi kalap, melyet valaha a' kömivesek hajtottanak el. Ingében gatyájában a' sok lukak miatt kilenc macska egy eg-ere.t meg nem foghatott volna; sött még a' mi több eg-y pénz ára sót belé nem lehetett volna kötni: annyira meg valának hasogatva rajta mindenek. Ez a' gyermek tehát , egy rozsdás acéllal mely talán régi patkó darab lehetett , mert mi léttét igazán ki nem vehettük, egy törött béka són kalapált. Midőn éppen mellette mentünkben egy szikrát ki erőltetett ; azt a' porban kereste, pedig érzékenséggel : mint ha kincsét el vesztette volna. Ismét a' kalapáláshoz fogott oly figyelemmel : hogy számba se vette az Úrnapi cifra járatot. Ez a' szikra, melyet nagy iparkodássával ki ütött el nyomhatta az égő fákja, és gyertya világot. Errül még mostanában, is íöiu-dikben bámulva • emlékezem.