Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

1Ó3 HARMINCKETTEDIK SZAK. Örvendő íŐ ki Örül, mint Tót a' pogácsának. Örül néki, mint Oláh Geci a' fél szemének. Örül, mint ki búzáját el adta. Örül néki , mint vak koldus a' fa garasnak. Örül, mint gyermek a' játéknak. Ki van félig a' zsákbül. Az öröm' ösvénnyén bú bánat is léptet. Egész életében öröm anya. Örül néki, mint Oláh Jutka piros papucscsának. Öröméhen bőribe is alig fér. Örül néki, mint Ezópus' ebe az árnyéknak. 1) t Úgy teccik: hogy rendben immár szénája. Öröm vigasság egész élete. Örül neki, mint Balázs a' hurkának. Alig, ha kancája meg nem csikodzott« A' Pénteki öröm Vasárnapi üröm. Örül néki, mint gyermek a' bábnak. Örül néki, mint gyermek a' vásá'fiának. Úgy meg ugrándozik, mint a' szilaj marha. L 2 n) Régi mese Ézopusbúl. Ennek kutyája konccal úszott által a' folyón. Midőn árnyékát meg látta; azt gondo. Iá: bogy más kutya légyen a' konccal. Hogy ezt el marhassa, utánna kapott, és így a' magájét is el eresz„ tette szájjábúi el is vesztette. ^