Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : II. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

íóo Ha valamihez közöd nincs , igazságod sincs. Árkold bé a' rést. Ha igaz nyomon jársz; nem fáradsz. A' nadrág szíjat ne tovább a' csat luknál. Más fejére gyeként ne gyújts. Titkod , tanácsod' feleségednek is nehezen. Magadnak árkot ne áss. Fordítsd a' bőrt, csizma lesz belölle. Víz' hátán nyulat ne less. Gyönygyös szekercével fát ne vágj. Fördöjéve.1 egvgyútt a' gyermeket ki ne öncsd. Jóért ha roszat kapsz, köz jónak tulajdonícsd. A' követ és holdat egyaránt ne ugasd. Minden héjjába valóságért más országba ne menny. Jól meg rágd, osztán nyeld. Meg hasonlly, minekelőtte meg víszsz. Ha sas vagy, szúnyogot ne vadászsz. Kinek szárnya alatt nyugszol, azt tiszteld. Ha másnak szűrsz, magad szomjan ne maradgy. hogy egygyik közüllök a' szavat értené. Meg hagyta fiának : hogy ö ez után búzát fogna kérni , mindazál" tal követ hozzon hozzája. Hogy negyedszer is a' szántón tapasztalta volna a' tolvajokat: búzát ide fiam fel kiáltott a' gazda : hadd vessem bé újonnan a' földet A' fiú azomban követ hozott attyához , melyei a' darúnak lábát jól meg sértette. El szállottak mind a* ketten, és minekutánna biztos helyre érkeztek a' darú keservesen panaszolkodott a' varjú előtt: hogy ígérete szerént az utolsó veszedelmet meg nem jelentette. A' varjú azzal mentette ki magát: hogy az ö szive iga

z volt , de ama' gazdának nyelve hazugságra termett. Ezzel meg engedett ugyan néki a' darú , és ismét barácságha állván arra kérte a' varjút : hogy ez után jobban ki lássa, Ilinek szavát higygye.