Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

^ q q '.^ß/ Meg kévánta, mint a' terhes aszszony. Meg kévánta első hasával. Sír rí, mint a' pogány gyermek. Jár kél a' farával , mint a' szitás malom. Folyik a' nyála , mint a' veszedt ebnek. Ki áll, mini; tövis a' tüskén. Szereti, mint a' hiedve a' mézet. Csíp , mint a' mi régen a' bundában élődik. Puffasztya pofáját, mint az orgona húzó. Csikorog , mint a' Temesvári várban a' talicska. El fújja, mint aszott szénát a' szél. Reá tódul, mint kopüre a' Rajkó. El verték, mint a' lisztes zsákot. Ki néz a' hótbúl , mint a' Mori Zsidó 1) Ki porozták nadrágját, mint szűcs a' bőröket. Iíörúl nézte magát, mint bika a' vágó hídon. Ugy fázik : hogy a' foga is vacog belé. Nyikorog, mint a' kukorica malom. Mindég kell igazítani rajta, mint a' régi orgonán. vendég fogadóba (midőn a' csukát bé hozták) a' szaílácsnétúl a' csuka májat kérdezte. Akkor mondotta a* szakácsné : hogy a' Csóri csukának nincsen májjá. Ekkor a' király is -, de a' palotai pácának se lesz száma. Ekkor elő adta a' májat. í) Egy ló háton menő Zsidót, úton értek a'tolvajok. Mindenétül meg fosztották, de lovát el vinni nem merték :-mert (különössége miat) reá ösmertek volna. Azt tehát ki hasitották-, és úgy várták bele a' Zsidót : hogy farka alatt szakállas és borzas feje jól ki teccenék. Ötet az arra menő emberek csudáliottak: hogy valamint lova, úgy bóttya is különös.