Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

2 07 Éldegél, mint Mike' malacca a'piacon. íj Zörög , mint a' nyárfa levél. Vakaródzik , mint a' rühes disznó. Ki hült, mint tokjából a' dió. Meg szorult, mint eb a' két fal között. Be csúsz, mint tü után a' cérna. Csavarog, mint a' tudatlan kocsis. Fohászkodik, mint a'kereke törött kocsis. Haboz , mint a' tenger. Kár: hogy puska el fogyott, mint a' Nagyidai Cigányoknak. 2) Ingadoz, mint a' nád szál. Retteg, mint a' nyárfa levél. Ügy áll a' szeme, mint a' döglött birkának. Mindég nevet, mint fa kutya az oltáron. Változik, mint a' szivárvány. 5) Tudgya, mint a' Mi atyánkot. Nem tud hová lenni, mint a' tökbe esett egér. i) Oda haza semmit se kapván a' disznó, a' piacra szokott. Ott minden asztalokat fe! döntött, 's úgy övött. De neki is elég-szer jutott a' dorongokban. 3) A' Labancok ellen ig-en vitézül viselték magokat a' Nagyidai Cigányok, úgy hogy az ellenségnek el hol. letett töllök menniek. Azoknak el menéssök' alkalmatosságán azt találták a' Cigányok mondani: köszönnyéték Labancok : hogy puska porunk el fogyott. Ezt a' Labancok m g tolmácsoltatván magoknak, és a' Cigá-» nyokat rútúl el emisztették. Ennek keserves emlékezetére meg vagyon még- a' siralmas Nagyidai nóta. 3J A' szivárvánt sok helyen kegyeletnek nevezik , Istennek kegy elmerül, mely rajta értettetik, V