Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

29 Meg találták az erét. Meg vetették az ágyát. Horogra akadt. Meg vették rajta a' lőcs árrát. Meg szegték a' hájat, reá járnak. Meg járta az Alpári táncot. 1) Által nem esett még az Ebek' harmincadgyán. Ki vették a' ráncbúi. Szemmel tartyák , mint a' roszra indulót. Meg adták a' Bak' árrát. Föl adták a' fekete levest. Korán későn; de orcájára kerül. Meg szappanyozták, mint a' hetes vásznot. Meg vették néki a' vásárfiát. Meg hánytatták vele a' kecske bakot. Meg zsákolták. Úgy el verték, mint a' lisztes zsákot. Ki porozták nadrágját, mint a' lisztes zsákot. Bé nem érte egyszerre maga bőrével. Bé fűtötték a' kemence' szájját. Reá pörköltek. Meg adták rosz tettének az árrát. Taknyát nyálával öszve folytatták. Fejére parancsoltak. Tele lett vele szeme szájjá. Meg adták néki a' fütyüllés árrát. 2) 1) Ez a' régi köz mondás akkor származhatott : midőn Z alánt Alpárbúl ki verte Árpád, és minden jószág it (melly a' Duna és Tisza között vala) magájévá tette. Meg járta ekkor Zalán az Alpári táncot , de sírva és mindene után nagyon bánkódva, i) Ivét tolvajok lopni indulván, meg egygyeztek abban