Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

30 Fejére esett a' sulyok. "Meg se álmodta, még is el kapta. Feie' lágygyára esett a' tégla. Rab szíjra fűzték. Addég vadászott, még maga került a' tőrbe. Körmére hágtak. Meg jártatták vele a' borjú táncot.. 1) Leforrázták, mint a' kutyát. 2) Kurta Fársáng után , negyven napi böjtre fogak. Bé vágták az úttyát. Meg csípte dér az orrát. Ki vetették a' moly ette kucsmáját. Ebül járt. Ebül forog malma. Ki iktatták az öreg szőrt. Oda mind Farka, mind Füle. Ebestül macskástul oda lett. Fészkestül tyukmönyostúl oda van. hogy, ha valamelly udvarba mennének, egyg'yike a'kapuba ally on. A' másika (ha valamire talált) a' zsáhmánt fütyöléssel jelenese. Az udvarba bé ment tolvaj , hamar egy kan pujkára talált, 's fütyöléssel jelt adott a' másiknak. Erre a' kan "pujka (szokása szerént) el hurukkolfca magát, és így a' tolvajokat kézre kerítette. 3) A' borjú (mikor táncol) nagy és szapora ugrálásokat viszen vég-be. Hasonló képpen a' gyermek is (midőn egygyik kezét meg fogják, a' másikkal korbácsollyák) ugrik, mint a' borjú. 3) Némely kutyát (hogy ki mennyen) erre a' deák szóra szoktatta Ura: Foras, azaz: ki te. Ezt hallván 1 eg-y deáktalan ember , és a' kutyát ki is menni látván , így szólla : talán ezen ebet 1 e f o r r á z t á k valaha a' konyhában, 's most is at túl fél. HSSué