Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Egy álló helyében jól meg üstökölék. Jól meg borsozták néki a' levet. Jól meg kopintották a' körmét. Reá reá üddögéltek a' korcsmán, Rosz ízű falatokat tálalgattak elébe. Sarkára hágtak. Bellyebb falatták vele a' sípot. El ért az Eb ijesztő Péntekre. 1) Meg ültették vele a' fa lovat. 2) Bele sült. El vágták az inát, mint a' szilaj tehénnek. Le ütötték ináról, mint vágón a' bikát. Le ütötték szarvát. Feszesen fel húzták a' rámára. Hozzá láttak a' fordító fával. Szoros a' kapca. Elevennyére hágtak. 1) Húsvét után a' leg első Pénteket a' Magyarok eb ijesztö Pénteknek mondgyák. Erre hamar el jutván az ebek , azon gondolattal vannak : hogy ismét az el nűilt± negyven napi böjtre érkeztek. 2) Némelly tolvajt a' fa lónak meg ülésére kárhoztatták a' Bírák : hogy (a' piac közepén lévén) tolvajsága ki tessék. Sokan szemlélgették a' fa lovas katonát, de meg únván a' hiivánt, mindnyájan haza mentek, ki vévén egygyet, ki (amazoknak el menttok után is ott marada , és a' lovasra úgy nézett: mintha szemének minden erejét abban akarná el vesztegetni. Erre meg haragudván a' tolvaj , tarajos szavakkal meg intette az ácsorgót : hogy ö is a' többi után takarodgyék el. De ennek merészségét csudálván az ácsorgó, reá meg neheztelt, és ezeket mondotta neki: ha nem akarod hogy lássalak i miért nem nyargalsz más úccára lovadon?