Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

% Minden ember baráttya Minden embér' bolondgya A' szalmát se hajtya lábod' elejébe. El mehec , el is lakhac miátta. Nem szóll, ha a' berek ki esik. Ne szólly nyelvem, nem fáj fejem. Láb nyomon is házat épít a' csöndös Csomót kötött még jó nyelvén is Békés malaccai egy ólban kilencen is elférnek. Békkel szenvedi, ha hátárúi szíjat szelnek is. Édes embernek epéje se keserű Fát vághatni hátán. Tűr olajjal keni sebeit. EgyFöcske fészekben el lakhatni vele, Szótalan ; mint a' hal. Szótalan; mint a' néma. Nagy türö , nagy szenvedő. 1) rög Bölcsnek) hogy soha valakire meg nem haragudott Egyszer egy alávaló ember (valami szoros gyülekezet- < ben személlyét nem ösmervén) pofon vágta ötet. Erra a' Bölcs (semmi liarag'ot nem mutatván) ezeket mondotta : kár hogy nem tudtam, mikor köllessék sisakossan járnom. a) Nagy türönek lehet egy Paraszt embernek gyermekét mondani, ki (attyának akarattya ellen, és annak semmi kölcsége nélkül) egészszen a' Filozoíiáig magát fel segítette. Ekkor osztán haza érkezvén , attyának szidalmazássait , átkozódássait iszonyú képpen halhatta, de el is hallgatta. Meg unván a' haszontalan káromkodásokat , utóllyára azt vetette a' fiának szemeire : hogy Filozófiájának semmi hasznát nem veszi: veszem (felele a' Fiú) mert az tanított a' szidalmazásoknak el tűrésére.