Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

aaaaa» aaaax» A' mi egynek vétek, másnak se erkölcs. Kinek mit ád Isten, azt más el ne fallya. Sok jó ízűt ettem: hogy meg kövéredtem. Jó a' tréfa, de nem egész holtig. Mikor a' téjföl ikrádzik, rajta a' köpüvel. Nem minden rosz, a' mi Szokatlan. Nem minden jó , a' mi régi. A' reggeli vendég alkalmasint délig. De délen érkezett meg marad estvélig. Ha estefelé jön, nem távoz reggelig. A' ki továbbra vágy, nem igen szenvedik. A' jó mag porban is ki kél. A' jó ló télben is kapál magának. A' vér, és pénz leg drágább. A' leg jobb legény is csak a' gazdával jó a' mü helyben. Kinek Isten nem adott, attól ember se várhat. A' királynak sincsen mindenkor egy aránt. Verik a' kölköt, hogy a' medve érezze. Néha a' ház falnak is van szeme. Leg későbbre érik, a' mi leg drágább. S/.egedre dohányért, Debrecenbe pipáért. Parlagon terem a' gaz. Mosdatlan láb nem csuda szagú. Van oka, mért mozdul cserfán a' levél. Nem veszik a' lovat csupán csak szöréjért. Kinek a' meleg téj meg égette száját, a' tarhót is fújja. A' jó nevelés soha se drága. Lehet nagy Ur, ha Lázárnak hívják is. . Nem örülnek a' nyulak, midón az agarak fiad zanak. A' hol leg több a' tudomány, leg tu~b a' titok.