Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Inkább meg teccik mocsok a' tisztán , mint a' fazék fülön. Mennél nagyobb a' dér, annál csikorgosabb az út. A' könnyen futó se érhet mindenhová. Ha eredetét néznéd, sok forrást meg kellene utálnod. Jámbor fiatalbúi válik a' csöndös öreg. Ha vastag a' fa, meg kell bárdolni. 1) Nem főzik a' babot csupán csak levéjért. Ki előbb jön, előbb őröl. A' jó partéka vásár nélkül is el kél. A' képet nem .az aranyozás , vagy festés , hanem az imádás teszi bálvánnyá. Kinek lova nincs , Bécsbe is gyalog jár. A' ki másnak vermet ás , maga esik belé. 2) Nem minden Pap, ki hoszszú ruhát kap. Kinek foga fáj, rajta tarttya a' nyelvét. Ki községnek szolgál, egynek se szolgál. A' szökött szolgának bot a' fizetésse. 3) Diogenesnek igaz köz mondássá. Midőn hozzája egy nemes Görög el hozta volna fiát, és annak gorombaíágirúl szörnyűképpen panaszolkodnék , csak azt felelte néki Diogenes: hogy ha goromba vastag a' fa, meg kell bárdolni. Elő fogta osztán (attya előtt) a' gyermeket, és kegyetlenül meg páholta. Viszsza adván attyának , őtet arra kérte : hogy ha még gorombáskodik, hozzája hozza. A' gyermek meg javult. í) Ezt tapasztalta a' szerencsétlen róka, mely hogy a' madár husbúl egyszer édesdeden ehessek, magára úgy csalta a' madarakat, hogy magát egészszen sárba keverte, szemeit is bé hunván, mint a' dögöt a' terra el teritette. Meg szaglotta azomban ötet a' Juhász kii« tya, reá toppaßt, el is szaggatta. . ' ~ T