Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Adgyon Isten minden jót. Feleséget szépet 's jót. Dió fábúi koporsót. hessen, a' sükeretlen hoipokoknak térjeiben, a' kő szikláknak vad barlangjaiban kerestem biztos helyemet. El végeztem azt is magamban: hogy, ha eledelt nem találhatnék -, éhhel hallyak meg. Dél tájban egy barlangra akadtam, mely setétes volt, és el hagyattatottnak láccatott. Le terítettem magamat, ki is nyugtattam fáradt testemet. Nem sok üdö várva, bé jött azon barlangba egy irtóztató oroszlán : melynek egygyik lábábúl csurog vala a' vér , mely miat el lankadva lenni láccatott. Szünetlen morgott magában, és úgy teccett, mintha ezzel baját adná elömbe. Az oroszlánnak első látássára (hogy igazán ki mondom) nagyon meg ijedtem. De minekutánna benne azt tapasztaltam : hogy nagy szelídséggel közelítene hozzám, és lábát emelgetné előttem, mintha töllem orvosságot várna: magamat meg bátorítván, bal kezembe vettem bal lábát. Láttam : hogy egy goromba tövis lenne talpában , pedig immár régi , mivel gönyetséget is gyűjtött. Ki húztam a' tövist, ki nyomtam a' gönyetséget is, és így lassan lassan gondot viselvén reá egészszen fel gyógyítottam. Ez után három esztendeig éltünk egymással. Ö azon prédának melyet vadászattyában, le vertfc leg szebb részseit én elömbe hordotta. En azokat mivel semmi tűz szerszámom nem volt a' napon megsütöttem, és így velek jól laktam. El untam utóllyára vad életemet, és így minekutánna szokott vadászattyára meg indult az oroszlán a' barlangbúi ki szöktem. Három napi földnél többet nem tehetvén ; a' Romai katonáktúl el fogattattam , és így a' Tábornoknak (előbbi Uramnak) kezeibe jutottam -, és Romába ide hozattattam. Uram engemet meg szökésöm miat erre a' viaskodásra kárhoztatott -, mert Afrikában egy oroszlánt fogván , annak erejét rajtam akarta meg próbáltatni» Ez Yolt az aa V