Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

275 Tudgya az Isten, kinek subát, kinek gubát. Meg válik, kinek lova futósabb. A' mely kutyát éri a' kő, az rivakodik el. Ha a' jövendőt tudnánk, kevesebbet hibáznánk, A' mén ló ritkán rúgja meg a' kancát. Nyugodt föd jobban termi a' búzát. El túri a* papiros, akár mit irnak reá, Nem minden föld terem meg mindent. Nem minden halálnak orvos az oka. A' nap az árnyék székbe is bé szolgál. Minden tehén maga' borját nyallya. Rívássáról ösmérik meg a' szamarat. Kinek mi szívében , ki teccik színében. Nem terem a' tövisen füge. A' szelid almának nagy, a' vackornak kevés a' böcse. Az úri bicsak se illik mindég a' ládába. Ki magát a' korpa közé keveri, meg eszi a' disznó, Akár mit is tanulva tud az ember. A'napot nem költtén , hanem esttén dicsérik. Nem mindennek Pap sajtya. Nem minden hap Pap sajtya. S 2 oroszlán, melyei én három esztendeig a' barlangban -oly barátságosan éltem. Meg ösmertem a' ta'pán a' seb helyt : mert hogy a' kerecsben hozzám közelített, mutogatta talpát. Nékem úgy teccik: mint ha ebben a' viaskodásban ö is úgy reám ösmert, valamint én rajtaÉs hogy e' jelen való viaskodásban azzal kévánta volna meg hálálni el múltt jó tetteimet : hogy engemet nem hántott — El végezte szavait — Ki szabadult a' veszedelemből. Az oroszlán többé el távozni nem akart. Vele járt a' Romai úccákon. Örömest látták ötetaz emberek , de nem szerettek a' kutyák, kiket sokszor meg tépet.