Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

Több epéje mint vére. Méreg emísztette gyík. Epe sáppasztotta. Szeme szája vérzik. Vigyorittya fogát, mint a' mérges kutya. Semmi rokoncája mérgének. Mindenfelé rugdos, mint a' szilaj csikó. Jó szót se vehetni tölle. Haragos Tigris. Nem lehet vele gyalog beszélleni. Félnek haragjától, valamint a' tüztüi. Mindenbe bele kapcáskodik. Hozzá képest szelid a' menykö. Senkinek se embere. Fel lobban, mint a' szösz. Másnak orra alá tormát reszel. Fittyet hány másnak orra alá. Ha el éri, szemeit is ki körmöli. Vér helyett (élete ereiben) méreg a' mi szökik. Abban is igen hasonlitott a' gyermekekhez : hogy minden csekélységre el bámult. De hamar bámúllása után ismét másra fordította szemeit , hogy ismét bámulhasson , és ez néki vigasztalássára lenni láccatott. Midőn maga előtt a' tükörre tekintett, a' benne ki teccö képet a' tükör niegett kereste. De csöndösen veszteglött , ha meg nem találhatta. Gyönyörködve hallotta Ivlavéromnak hangját -, de félve vonta vala el magát , midőn a' vastagabb drótokat arra kénszerítettem : hogy nagyobb hangot vesseiiek. A' dob szó láccattatott ötet háborgatni ekkor is. Midőn Brassó várossát 1784-dik esztendőben el hagytam, őtet életben hagytam. De az ólta nem értekeztem felölle