Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

J Q ~2t /^vA/Xf yjhjfX^M^ Tűz szikra két szeme. Ki tesz akár minő marakodó kutyán. Éllel áll akár ki ellen. El nem lakhatni vele egy városban. Ebnek se baráttya. Mikor gyónik, akkor is veszekszik. Ü'szsze vész maga magával is. Ő faragja a' menykövet. Ki teccik szemeibül az epe. Fürrel kezdi, patvarral végzi. A' narancs , ha nagyon facsarják keserű. Ráncos homlokú, pislogó szemű. Senkinek se Rokona, se baráttya. Senkivel se alkhatik meg az egész városban. A' dobosra is mérgelődik: hogy jobban nem veriA' haragos, ha magához! tér, magára haragszik. Tűz kövéhez vagyon acéllya alkalmaztatva. Okádgya a' szikrát, valamint a' lidérc. Meg járta az epe, tüdejét és májját. El futotta az épe, mint juhot a' tárog. Tüzes láncos menykő. Nagyobb haragja, mint maga. Mérges gomba. Talán csalánra vizellett. Kakas pujka. Tűz van a' ház födelén. Egy szót ezerrel tromfol. Lángot vetett orcája. Fújja immár pofáját, Tüstént ki szúrja szemedet. Mindennel civakodik. Ha a' tűzre teszed, ki pattan. Tűzben a' kukorica nem pattogosabb.