Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások : I. rész / Összeszedte és meg világosította Dugonics András. - Szeged : Nyomatott Grünn Orbán Betűivel s Költségével, 1820 (L.sz. Cs.Gy.834)

ügy meg ijesztették: hogy nevét is elfelejtette. Reszket: mint a' kocsonnya. A' félénk oroszlánnak is hasa alatt a' farka. Apróra rágták szívét. El halt ijedttében. Száz vitézeket is hajt maga után. Nincs maga színe orcáján. Egy szót se szóllhatott, úgy annyira meg ijedt. Meljókön acél, hátokon vas, De köztte a' nyúl , nem penig sas. Mondhatni nyúl volt futaiékos apja, Az inában bizik. El hánnya mindenét, úgy szalad. Űzőbe vették. A* félénk katonának hátúi van a' szeme. A' félénk katonának hátúi van a' sebe. Nincs szíve, hanem csak zúzza. A' világbúi is ki szaladna félttében. Szűr alatt hánnya a' fittyet. Ijedttében neki ment a' tengernek is. Veri a' halál vérejték. Törött lévbe fel lehetne adni kis szívét. Úgy tekereg félve: mint ne.gy városoknak nem szokott Ura hagyta komondor. Nálla az egér nem lehet félénkebb. Kit a' kígyó meg mar, a' gyiktül is fél. Kinek szájját meg égette a' kássa, a' viztül is irtózik. Kinek szájját meg égette a' meleg téj , a' tarhót is fújja. Mely galambot meg mellyesztett a' kány, annak tollaitúl is fél. Hallgat, mint tetű a' var alatt.